Gondolatok turkálója

Már megint eltelt nyolc hónap mióta egyedül vagyok. Utálom ezt az állapotot. Kétségtelen, hogy vannak előnyei, de ezekre hamar ráunok. Na, jó, nem vetítek. Lófaszt unok rá. De ha választanom kell, akkor szívesen lemondok ezekről az előnyökről. Tagadhatatlan, hogy ad egy fajta megnyugvást az érzés, hogy akkor és azt teszek, amit akarok, anélkül, hogy erről be kéne számolnom bárkinek is. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Nem vágyom titkos kalandokra, hiszen akkor nem várnék arra, hogy legyen mellettem valaki. Kalandozhatnék kedvemre, mindenféle kötelezettség nélkül. Sokkal egyszerűbb is lenne. A buzik erre vannak berendezkedve. Sőt, néha inkább úgy érzem, hogy erre vannak kitenyésztve… Csakhogy nekem igényem van az első pillantásra, az első érintésre, az első csókra, az első találkozáson a csetlő-botló, suta viselkedésre, az őszinte törődésre és a valós érzelmekre, a valakihez tartozásra, a közös nappalokra és közös éjszakákra, örömökre, gondokra, nevetésre, sírásra, meg úgy általában mindenre, amivel ez a párkapcsolat gúnynevű tragikomédia jár. Mikor a Gayromeo nevű turkálóban mazsolázok mások kinőtt göncei között, gyakran úgy érzem, hogy ezekkel az igényekkel és nézetekkel kurvára egyedül maradtam. Viszont a tapasztalatokkal jól körbe bástyáztam magam. Ez után a sok hónapos komoly, kemény, állami pénzből nem finanszírozott kutatómunka után, büntetőjogi felelősségem teljes tudatában, bátran kijelentem, hogy rengeteg olyan alig használt, kinőtt maca van regisztrálva, aki esetenként, nem hogy csak két néven szerepel praktikus okokból, de nem ritkán három, vagy négy néven is. Na most ez felvet egy kérdést, hogy akkor valójában én most hány ember közül választok? Ha erről pontos számot tudnánk, és ezt levonnánk, na meg levonnánk az egyébként általam nagyra becsült, nyíltan alkalmira lobbizó júzereket is, akkor azt hiszem elég nevetségesen alacsony számot kapnánk, kb mint Danny Devito. Most itt rögtön meg is magyarázom, hogy miért becsülöm a nyíltan alkalmi konfekciót. Kevés kiábrándítóbb dolog van, mint mikor az ember mellé olyan szemetet hord a szél, aki elmondása szerint stabil, hosszú, érzelem dús kapcsolatot remél és ígér, majd az első, később az összes adandó alkalommal megragad minden lehetőséget, amennyiben az a fasszal kapcsolatos. Én marha meg élek a tudatban, hogy micsoda kapcsolatban élek és megfogtam Isten lábát. A valóságban pedig hülyét csináltak belőlem és Isten a környéken se volt. Ha valakinek pedig megfogták valamijét, hát az nem a lába volt… Nos, hát…az alkalmi konfekció legalább nem szarozik. Tudod mit várhatsz és tudod mit várnak. Itt nem a kamut kell bevenned, hanem valami egészen mást. Ha valami mégsem ugyanaz, mint ami a kirakatban volt, az általában centiméterben, vagy Photoshopos beavatkozások számában mérhető. És ha ez így van, és ha ez neked nem felel meg, akkor sarkon lehet fordulni.
Vissza az alacsony eredményhez… A megfelelő matematikai műveletek elvégzését követően, rögtön felocsúdásunk után, akkor most nézelődjünk tovább!
A királylány típus. Ő az, aki függetlenül attól, hogy ő maga mennyire szép, vagy izmos, vagy értelmes, csak a legjobb kell neki. Reális önértékelésre alkalmatlan, énképe torz, vagy ki sem fejlődött, mert fordítva dajkálták ( a fejét ütötték és a seggét csókolgatták ) miközben teljes áhítattal, átszellemülve sulykolták belé, hogy „ te vagy a legszebb, te vagy a legokosabb, te vagy a legédesebb „ Mindent meg kellett kapnia, ellentmondást nem tűrően. Ellenkező esetben óriási hiszti, esetenként dührohamok jelentkeztek. A későbbiekben, családi kassza rugalmasságától függően még különös ismertető jel lehet a segg alá tolt kocsi, lakás, és a nyolcvanas IQ mellett pirulva viruló diploma. Megjelenésében nagy szerepet játszanak a divatos, drága márkák, melyek színvilágában hűen ötvözi a roma folklórt és egy őrült Lóri harsány színeit.
A gyurmások. Nekik általában nincs fejük. Ha van, az első benyomásod az, hogy jobb lenne, ha nem lenne. De ha furcsa mód van neki és szebb mint Gollum, akkor röpke pár sor után azon fogsz tűnődni, hogy ha már így alakult, miért kong mint az államkassza? Egyébként változatos népség. Már ami az igényeiket illeti. Van, akinek csak annyi kell, hogy te is úgy nézzél ki, mint a Michelin baba, de van, aki nagy farkat is vár mellé, esetleg csupasz testet, vagy néhány ínyencséget, ami számomra már inkább bizarr. Én szívesen nézegetem némelyik mutatósabb példányt, de a tapasztalat az, hogy a saját testük minden viszonylatban jobban érdekli őket, mint a másiké. Aki az extra kinézeten kívül bármi extrára számít még, az könnyedén pofára eshet. A vizuális élményeken kívül másra nincs sok esélyünk.
Papák. Sas Józsi humorával és a Cillit erejével próbálnak meggyőzni, hogy a korukhoz képest jól néznek ki, szar a kép - élőben más, a pici-pocira jó ráhajtani a fejed, a kuki azért puha és kicsi, hogy ne fájjon, az a harminc év korkülönbség nem számít - nem akarunk gyereket, mikor Ők voltak húsz évesek, nekik is volt egy ötven éves, vele volt a legjobb… csak azt nem értem, hogy akkor most miért nem ötven évest keres…? Egyébként aranyosak tudnak lenni ha éppen nem akarják rád erőszakolni magukat. Néha, szentimentális pillanataimban elképzelem, hogy némelyik alól kirúgom a botot. Szerintem könnyet csalnék a szemükbe.
Perverzek. Mivel buzi vagyok, hülyén venné ki magát, ha nem tolerálnék mindent, ami az adott egyén(ek)nek jó, de nem árt vele senkinek. És ez így is van. Tőlem aztán Ubul és Zakariás szarrá dughatja egymást ürülékükben fetrengve, ha mindezt nem akarják velem is kipróbáltatni, mert hogy éppen ideje lenne már…. Sajnos volt már ilyen gyomorforgató invitáláshoz „ szerencsém „. Abban a pillanatban nem is tudtam mit gondoljak. Mikor valaki ajánlatot tesz, bevalljuk, vagy sem, teljesen függetlenül az illető személyétől, azért az egy olyan pillanat, ami hizlalja az egót. Ebben a helyzetben azért alaposan elgondolkodtam. Milyen párhuzamot húztak köztem és a szar között? Jó, értem én, kinézet alapján egy csapatban játszunk, de ilyen alapon sokan lehetnénk, tehát ez nem túl valószínű kiindulási pont. Vagy aki kaksit akar az ágyába, az ne válogasson és végig kérdez mindenkit? Talán jobb nem játszadozni a gondolattal, hogy én hogy kezdenék bele. Elég hülye humora tud lenni a sorsnak, hadd ne én adjak neki tippeket. Inkább csak bízom benne, hogy egyszerű szimpátián múlt és azon, hogy felül tudott kerekedni a józan eszén mielőtt rám vetette magát. Csak hogy ne legyen félbe hagyva a téma mint a négyes metró, vagy a Gabcsikovói vízlépcső, elárulom, hogy nagyon rugalmasan próbáltam hozzá állni a témához és szegény Mr. Kaksi Hapsihoz, de végül mégis profi módon kellett elhajtanom a picsába. Felháborodásának adott hangot, hogy akkor ugyan mégis mi a szifiliszes faszért beszélgetett velem ennyit, ha nem adom a szarom…? Valóban, ez az én hibám. Ezt a böszmeséget már többször elkövettem. Olyannyira sokszor, hogy kész csoda, hogy Gyurcsány nem említette meg Öszödön. Én akkora állat vagyok, hogy képes vagyok csupán a beszélgetés miatt, mint fő cél, beszélgetni, anélkül, hogy mögé látnék egy huszonkét centis faszt, egy izmos testet, egy luxuslakást, egy Hummert, vagy éppen egy szaros picsát. Ilyen egy megtévesztő figura vagyok. Sajnálom, de kényszeresen hiszek benne, hogy ennek így kellene történnie, még ha az élet naponta szembe is köp érte. Az a kedves, drága, aranyos fickó is a múltkor, hogy nőne be a segge…. Írja, hogy – csak haverkodok, de lenne kedved beszélgetni? – szia, beszélgessünk. – küldenél egy képet? Csak hogy tudjam, kivel beszélgetek. Igaz, hogy van kint négy képem, de azért küldtem. – erre mit ír vissza? – Bocs, de nem téged kereslek. Na hát ilyen az, aki teljesen hülye. Én is megválogatom, hogy kivel állok szóba….de azért ez nem kicsit idióta. Pláne úgy, hogy Ő kezdeményez, van kint négy képem és Ő nem is küldött. Tehát, levonva a tanulságot, a beszélgetéshez randa vagyok, de egy jó kaksi szexre még elmehetek.
A következő csoportnak talán azt a nevet adnám, hogy a Bibi csoport. Velük látszólag majdnem minden Ok, de van valami, valami bibi a pasiban, amit megmagyarázni nem biztos, hogy tudok, csak egyszerűen, ostobán, annyi telik tőlem is, hogy nem jön be. Vagy éppen én nem jövök be. Ez ellen nem nagyon van mit tenni. A legtöbbször ebből a csoportból halásztam. Persze mindig később derült csak ki, hogy bár bejött, de tévedés volt. Ezek a rejtett bibis fickók.
Elérkeztünk a Nagy Ő halmazhoz. Itt eddig csak Muszáj Sanyi és Molnár Anikó fordult meg átmenetileg és ez sem volt kisebb átbaszás, mint a Kész átverés. Ráadásul egyik sem buzi és Anikó férfiasabb, mint Sanyi. Mégis ez a legfontosabb csoport, itt kéne lennie az igazinak.
Talán még egy szánalmas kupacot tudnék említeni, nekik azt a nevet adnám, hogy Toprongyok. Ők szellemileg, testileg, lelkileg, érzelmileg is ide tartozhatnak. Szép egy társaság.
Vannak még kategórián kívüliek, halmozottan hátrányos helyzetűek is. Például a travik. Ő nőnek érzi magát és férfit keres. Én férfinak érzem magam és férfit keresek. Akkor most mégis mi a picsa közünk van egymáshoz, és mit keres itt? Rendben van, neki se egyszerű, mert nekem Ő nő, egy heteronak meg pasi. Rohadt nehéz lehet. Patt helyzet. De akkor is érthetetlen, hogy egy meleg férfi miért jönne össze egy nőnek öltözött, férfi testbe bújt női lélekkel? Rögtön berosálok.
A legszomorúbb, hogy ezek a halmazok olyanok, mint a matek példákban. Egymásba gabalyodnak és a legtöbb kísérleti alany több halmazban is szerepel.
Így, az értékelés legvégére, roppant módon fontosnak tartom még idefirkantani, hogy ezek csupán az én megfigyeléseim és sem a Medián, sem egyéb statisztikai, vagy közvélemény kutató banda nem működött közre, sőt, szerintem szarnak az egészre. Továbbá a csoportok jellemzésekor kisarkítom a tényeket és erősen általánosítok. Vannak kivételek, csak bujkálnak, vagy felületes voltam. Természetesen én sem vagyok tökéletes, sőt, tele vagyok hibákkal. Például a minap is förtelmes dolgot követtem el. Valakivel már egy napja beszélgettem, képes voltam ilyen sokáig rabolni az idejét és másnap nem voltam hajlandó „ talizni „ Ehh, tudom én, velem van a baj, piszkosul válogatós vagyok.